Megtanultam szeretni önmagamat. Türelmesnek lenni. Jelen lenni a pillanatban. Hálásnak lenni mindazért amim van. Aki vagyok. Hogyon jutottam el idáig? Hosszú önismereti út során, ami még máig is tart. Valószínüleg soha sem fog véget érni. Az elmúlt másfél év alatt volt szerencsém számos inspiráló emberrel megismerkedni, akiktől megtanultam, hogy magamat tenni első helyre nem önzőség, hanem befektetett energia, amit később másoknak is átadhatok. Hogy ez pontosan hogyan is működik, arra egy éjszakába nyúló beszélgetés során kaptam meg választ, amit a párom valahogy így kezdett: “Tegyük fel valamilyen okból kifolyólag mi most szakítanánk, akkor valószínüleg nagyon szomorú lennék, de az életem ugyan úgy haladna tovább. Rendben lennék egyedül is, mert szeretem magamat, és nincsen szükségem senkire sem hogy így érezzek.”.Bevallom őszintén ez a vallomás elsô hallásra azt az érzést keltette bennem, hogy nem vagyok eléggé fontos a párom számára, de amint részletesebben is elmagyarázta, minden értelmet nyert. Szerinte nagyon fontos, hogy egy párkapcsolat előtt mindkét fél 100%-os legyen külön-külön is. Nem szabadna elvárnunk valki mástól, hogy ő egészítse ki a félig üres poharunkat. Egy építő párkapcsolat alapja két lelkiekben erős ember, akik közösen képesek 100%-on túl teljesíteni. Ezáltal is közelebb kerülni a céljaik eléréséhez. Ilyen szemszögből nézve saját magamat tenni első helyre egyáltalán nem hangzik önzőségnek, hiszen amíg én magam sem vagyok rendben, hogyan is tudnék másoknak segíteni? Úgy gondolom minden innen indult ki. Megérteni, elfogadni és megszeretni önmagamat volt az első és egyben a legfontosabb lépés ahhoz, hogy közelebb kerüljek az általam megálmodott élethez.

Nagyon sok minden történt amióta belekezdtem ennek a blognak az írásába. Felfedeztem egy fantasztikus várost és megismerkedtem rengeteg érdekes emberrel. Két és fél év után azt mondhatom, hogy lassan eljutok oda ahova kiköltözésemkor csak remélni mertem. Előrelépések a munkahelyen, egy idegen nyelv elsajátítása, szerelem és összeköltözés... és ami jelen pillanatban a legfontosabb, megtaláltam azt a sportot ami a legjobban hozzám illik. Egy szerencsés fordulatnak és kitartó edzéseknek köszönhetően úgy alakult, hogy részt vehetek első Muay Thai mérkőzésemen. Az esemény keretein belül segítünk pénzt gyűjteni az NSPCC alapítványnak, akik bántalmazott gyerekeknek segítenek újáépítni az életüket. Jó érzés belegondolni, hogy amellett hogy végre megmérettethetem magamat, még jó célt is szolgálok vele. Ha szeretnétek ti is részese lenni ennek, és segíteni másokon akár csak pár ft-tal is, kattintsatok az alábbi linkre ahol megtaláljátok az adománygyűjtő oldalamat.  Nagyon örülnék neki ha sikerülne 150£-ot összegyűjteni. Előre is köszönöm mindenkinek :)

Lassan már egy éve élek itt kint Londonban, ami rengeteg változást hozott az életembe. Nagyon boldog vagyok, hogy anno meghoztam azt a döntést, hogy kipróbáljam a külföldi életet, aminek pedig még ennél is jobban örülök, hogy ezt a várost választottam. Minden korábbi előítéletemet megcáfolva, London annyi színt és tapasztalatot adott az életemhez, amennyit otthon soha sem kaptam volna meg. Egy új környezetben az ember saját maga is változásra kényszerül és ha elég nyitottak vagyunk az elfogadásra, akkor nagyon nagy önismeretre tehetünk szert. Az új helyzetek és a számunka teljesen idegen emberek rávilágíthatnak, hogy milyenek is vagyunk valójában, és mik azok a szokások, tulajdonságok amiken változtatnunk kellene. 

Egy spanyol kollégám kérésére készítettem el ezt az igen mutatós isteni fonom desszertet. Az egyedüli "hátránya" az, hogy az átlagosnál több időt vesz igénybe az elkészítése, azonban higgyétek el, hogy megéri az érte tett fáradozást! :)

Receptért kattints Tovább!

A napokban nagyon sokat gondolkoztam azon, hogy miért is vagyok itt kint Angliában, és mi az a cél, amit igazán szeretnék elérni. Egyfajta szorongás kapott el minden egyes alkalommal, amikor átgondoltam a lehetőségeimet és úgy éreztem, hogy tulajdon képen semerre sem tartok. Ebbe az országba mindenki valamilyen céllal érkezik és én egyedül csak az angol tanulást és a kalandvágyat tudtam felhozni indoknak, akár hányszor kérdezték. A kollégáim lehetetlennél lehetetlenebb álmokat soroltak fel, amik hajtják őket előre, és bár ezek az álmok szinte a megvalósíthatatlan kategóriát súrolják, nekik mégis boldogságot és erőt adtak a továbbhaladáshoz. Mindeközben én csak félelmet és egyre nagyobb kétségbeesést éreztem, hiszen továbbra sem tudtam merre is tart az életem. Mondhatni a legjobbkor küldte ki anyukám a Big Magic című könyvet, aminek az olvasásakor már az első oldalaknál magamra ismertem. Rájöttem, hogy az igazi álmom továbbra is ott lapul bennem, tulajdon képen csak a félelmeim azok, amik indokokat kovácsoltak, hogy miért is ne valósítsam meg, amire mindig is vágytam.

Végre eljött ez a várva várt időszak is. Megérkeztünk Londonba és már 3 hete élvezzük a külföldi élet izgalmait. Rengeteg újdonságot tapasztaltunk és, hogy őszinte legyek, még mindig azon igyekszek, hogy össze tudjam rendezni az új életem apró darabjait. Hirtelen annyi mindennel kell megküzdeni, amik otthon alapvető dolgok voltak, itt pedig csak nagy nehezen jönnek össze. Mindezek ellenére úgy gondolom, hogy ez a város tökéletes hely arra, hogy megvalósítsd az elképzeléseidet és azzá válj, aki mindig is szerettél volna. Az eleje mindennek nehéz, de ha kellően felkészül az ember mielőtt nekivág a nagy kalandnak, akkor számos kellemetlen meglepetést elkerülhet. Mielőtt elindultunk rengeteget kérdezősködtem a már kint élő vagy már hazatelepült barátoktól, és az interneten írt cikkeket is részletesen áttanulmányoztam. Az alábbi beszámolómban a saját tapasztalataimat szeretném megosztani veletek, amiket az első egy hónapban szereztem, és egy-két érdekességet, amikre mindig érdemes odafigyelni.

Ahogy közeledik a kiköltözésem időpontja, egyre többen kérik, hogy még "utoljára" süssek nekik valami finomat. Igyekszek még jobban kihasználni a szabadidőmet és még többet találkozni a barátaimmal, akiket utóbb ezzel az isteni finom áfonyás-limos sajttortával leptem meg. Hogy őszinte legyek másodjára készítettem el ezt a receptet és úgy érzem, hogy végre sikerült tökéletesítenem. Az elkészítése nagyon egyszerű és gyorsnak is mondható. Egy könnyed baráti beszélgetés mellé bátran tudom ajánlani mindenkinek!

Receptért kattints tovább! :) 

Ha hétvége, akkor sütés! :) A hétköznapi bűnözések miatt, most egy igazán könnyed (nem túl hizlaló) pite recept választottam, amit fél óra alatt ti is gyorsan elkészíthettek. Aki úgy érzi, hogy még belefér egy kis édes hozzávaló, az megspékelheti a tálalást egy gombóc fagylalttal vagy egy kevés lekvárral.

Receptért kattints tovább! :)

Nehéz ez a kiköltözés. Főleg lelkileg. Eltervezel valamit és utána hónapokat kell várnod vele, hogy megvalósuljon. Intézed a teendőket, de mindig vannak üres járatok, amikor azon agyalsz, hogy tényleg jó lesz e így. Ha azonnal mehetnél, könnyebb lenne. "A tett halála a gondolkodás." Ez a közmondás nagyon igaz. A legnehezebb feladat, hogy leküzd a hátralévő idő elleni ellenszenvedet és az örökös vágyakozás helyett inkább használd ki a jelen adta örömöket. Mert bizony lesz olyan, amikor vissza fogod sírni ezeket a napokat. Úgy érzem minden intézendő teendőm közül ez volt a legnehezebb. Rá kellett jönnöm, hogy felesleges az időt sürgetni. Annak kell örülnöm, hogy most még a családommal és a barátaimmal lehetek. 

Sokszor nagy fejtörést okoz a számomra, hogy mi is legyen a hétvégi menü. Ne legyen túl hizlaló, de azért mégis lehessen egy kicsit bűnözni, elvégre mégis csak hétvége van. :) Ezen a szombaton a következő menüsort találtuk ki a barátommal. Levesnek egy kis édesburgonya krémlevest készítettünk, ami amellett, hogy isteni finom, nagyon egészséges is. A főételnek rántott húst, rizzsel és parmezános salátával, a desszert pedig egy gyorsan elkészíthető citromos pohárkrém lett. A végeredmény egy könnyed, vitaminokban gazdag, apró finomságokkal megspékelt ebéd amit az elkészítés mellett, elfogyasztani is nagyon élvezetes.

Receptekért kattints tovább! :)