Az első hónapokban még minden szép és jó. Beleng minket a rózsaszín köd, ami annyira egyszerűvé és jelentéktelenné teszi a problémákat. Az elején még mindent megbeszélünk, érdeklődünk a másik iránt és jókat nevetünk az egyébként humormentes poénokon is. Miért van az, hogy ahogyan telik az idő ez a csodálatos idilli kapcsolat átváltozik frusztrált, ellenségeskedő viszonnyá? Miért halványul el a kezdeti szimpátia a másik iránt, és vajon miért veszekszünk a társunkkal olyan dolgok miatt, amik hónapokkal ezelőtt még egyáltalán nem zavartak?

Így, hogy már a 3. hosszúnak mondható kapcsolatomat élem meg, egyre tisztábbá válik a szemem előtt, hogy mi is a tartós boldogság titka. Először is tisztában kell lennünk a nemi szerepekkel és, hogy ezáltal, mit várhatunk el a másik féltől. Az erről szóló véleményemet korábban már leírtam a „Női és férfi szerepek” című cikkemben. Sokan nem értettetek velem egyet (ahogyan azt a negatív kommentekből kivettem), de szeretném hangsúlyozni, hogy a leírtak a saját véleményemet tükrözik, ami nem kell, hogy egyezzen minden olvasóéval. Életünk során folyamatosan tanulunk valami újat és a tapasztalataink azok (a rosszakat is beleértve), amik hatására az évek múlásával kialakul a saját szemléletmódunk. Pár évvel ezelőtt még egyáltalán nem gondoltam, hogy mekkora szerepem van nőként a párkapcsolataimban. Nem az általános háztartási feladatokra gondolok, hanem azokra, amik szellemileg összetartanak egy kapcsolatot.

„Fiatalként” leginkább a külsőségeket tartjuk fontosnak, majd ahogy átesünk egy-egy rossz tapasztalaton, elkezdjük keresni a belső értékeket is a leendő partnerünkben. Ebben az időszakban már jobban figyelünk arra, hogy társunk ne csak vonzó legyen, de az érdeklődési körünk is meggyezzen. Minek után így se érezzük a teljes lelki feltöltődést és harmóniát, rájövünk, hogy egy kapcsolat elengedhetetlen eleme a kölcsönös tisztelet és a másik fél támogatása. A  mindennapi feszültséget és a felmerülő problémák okozta stresszt csak úgy oldhatjuk, ha a magánéletünkben rend van, így kerüljük a kezdetben még izgalmasnak vélt „zűrös” kapcsolatokat. A 20-as éveink vége felé sokan úgy érezzük, hogy már nincsen időnk olyan emberekre, akik csak a megoldandó problémáink halmazát gyarapítják, ezáltal arra törekszünk, hogy minél hamarabb felismerjük a semmibe vezető kapcsolatokat.

Miután nagy nehezen sikerül megtalálnunk a hozzánk leginkább illő partnert, még így sem dőlhetünk hátra összetett kézzel. Folyamatos „munkának” vagyunk kitéve, ugyanis ahogy az életünk más területén, egy kapcsolatban sem adják a boldogságot ingyen. Az egyik legfontosabb összetartó elemnek az egymás közötti nyílt kommunikációt tartom, amivel sok probléma már előre kiküszöbölhető és az elhidegülés állapota is elkerülhető. Azt vettem észre (a saját kapcsolatomban egyaránt), hogy ami az első pár hónapban magától értetődően működik, az az idő múlásával csak nagy odafigyeléssel tartható fenn. A kapcsolatok elején még megadjuk a másiknak a kellő figyelmet, megengedőbbek vagyunk, és sokkal jobban ügyelünk a kinézetünkre is. Őszintén érdeklődünk a másik fél iránt és próbáljuk a laza, könnyed oldalunkat mutatni. Ezzel szemben, ahogy telik az idő és egyre magabiztosabbak leszünk a másik életében elfoglalt helyünket illetően, visszább hagy a lelkesedésünk és újra a mindennapi problémák foglalják el a gondolatainkat. Megnyugszunk, mondván, hogy a magánéletünk legalább mostantól rendben van. Pedig a „munka” még csak itt kezdődik el.

Ahhoz, hogy a kezdeti boldogság hosszú éveken keresztül működjön, nekünk nőknek kell a harmóniát megteremtenünk a kapcsolatunkban. Időnként emlékeztetni kell magunkat arra, hogy még mindig azzal a csodálatos emberrel vagyunk együtt, akiben az elején csak a jót láttuk. Nem szabad engednünk, hogy az idő ellaposítsa és megrontsa az alapjaiban tökéletesnek hitt kapcsolatunkat. Ehhez pedig nem árt a következőkre figyelni:

1.  Mi nők másképp oldjuk magunkban a stresszt, mint a férfiak. Szeretjük kibeszélni a napi történéseket, és ezt sokszor úgy tesszük, hogy nem vesszük figyelembe a másik lelki állapotát. Hagyd, hogy a párod munka után egy kicsit kikapcsoljon. Ne várd el, hogy amint hazaér egyből veled foglalkozzon. Adj neki fél órát, hogy azt csináljon, amit szeretne, és hidd el sokkal nyugodtabban és érdeklődőbben fogja fogadni a mondanivalódat.
   
   
2. Adj a másiknak elegendő szabad teret. Sokszor a kötődésünket kényelmetlen ragaszkodássá alakítjuk át, amivel megszüntetjük a másik mozgásterét. Mindkettőtök számára fontos, hogy időnként külön-külön is kimozduljatok a barátokkal. Lehet, hogy úgy érzed, hogy mindent meg tudtok ketten is beszélni, de ha jobban belegondolsz teljesen más egy csajos dumaparti, mint egy otthoni lelkizés. Ugyan ez a helyzet a pasiknál is. Nekik is szükségük van arra, hogy időnként teljesen elengedhessék magukat és úgy viselkedhessenek egymás között, ahogy azt esetleg neked nem szívesen mutatnák.
   
   
3. Kezdetben furcsának tarthatod, hogy a párod érdeklődési köre kimerül a haverok, edzés és a fifa témakörökben, ezért a te feladatod, hogy kedvet csinálj neki különböző programokhoz. Ne várd el, hogy olyan dolgok után lelkesedjen, amik nélkül eddig vígan megvolt. Inkább mutasd meg neki az adott tevékenység szórakoztató oldalát és még ő maga is meg fog lepődni azon, hogy mennyire élvezi a színházi darabokat vagy éppen a városnézést.
   
   
4. Ne hagyd, hogy beszippantsanak titeket a hétköznapok. Attól, mert már hosszú ideje együtt vagytok a pároddal, még nem azt jelenti, hogy meg kell elégednetek a sima filmezgetős délutánokkal. Találjatok ki közös programokat, és ne hanyagoljátok a szórakozást sem. Nagyon hamar unalmassá válhat egy kapcsolat, ha csak a 4 fal között töltitek el a szabadidőtöket. A közös élmények kötnek össze minket, ezért próbáljatok minél többet kihozni az együtt töltött időből. Csak elindulni nehéz.. :)
   
   
5. Legyetek őszinték egymáshoz. A kapcsolatok elején általában még nagyon jól működik a mindent beszéljünk meg elv. Azonban, ahogyan telik az idő erről elfelejtkezünk és egyre többször tartjuk magunkban a szándékainkat. Ahelyett, hogy őszintén megbeszélnénk a másikkal a vágyainkat, már saját magunkban gyárjuk a lebeszélő válaszokat. „Úgyis azt mondaná, hogy ne menjünk.” Úgysincs kedve hozzá..” Ne próbáljátok meg kitalálni, hogy a másik mit gondolhat. Sokkal több felesleges kört megspórolhatnátok magatoknak, ha nyíltan odaállnátok a párotok elé. Meg fogtok lepődni, hogy legtöbb esetben nem is olyan választ kaptok, mint amire felkészültetek gondolatban.
   
   
6. Ne követelőzéssel érd el, amit szeretnél. Mi nők (és általában az emberek többsége) legtöbb esetben nem figyelünk arra, hogy miként kommunikáljuk a másik felé a szándékunkat. Törekedj arra, hogy a kérésed ne elvárásnak hangozzon. Alakítsd át úgy a mondanivalódat, hogy a párod ne leszidva érezze magát, hanem egy nélkülözhetetlen társnak. Hanyagold a mondataidból az „én így csináltam” vagy az „én így tenném” szófordulatokat, és helyettük inkább a „nekem nagyon tetszene, ha..” kifejezést használd. Ezáltal a párodban elülteted az örömszerzés gondolatát és nem elvárás ként fog tekinteni a kérésedre.
   
   
7. Adj a megjelenésedre. Ugyan úgy, ahogy az elején fontosnak tartottad, hogy ápoltan és csinosan jelenj meg a párod előtt, úgy az idő múlásával se hagyd el magad. Törekedj a természetes szépségre, hidd el, hogy sokkal többre értékelik, mint a mű külsőt.

Mindegyik kapcsolat más, így ezeket a pontokat sem lehet kivetíteni az összesre, azonban úgy gondolom,hogy kellő odafigyeléssel és szeretettel sokáig megőrizhető a boldogság egy kapcsolatban. Ne siettessétek az időt, használjátok ki az összes szakasz szépségét és izgalmát. Ne álmodozzatok házasságról és gyerekről, amikor még nagyon is jól tudjátok, hogy nincsen ott az ideje. Élvezzétek a közösen töltött perceket, fejlesszétek önmagatokat, utazgassatok, lássatok világot és amikor már valóban készen álltok rá, élvezzétek ki a család által kapott örömöket is. Az adott pillanatból és lehetőségekből akard kihozni a legtöbbet és nem fog csalódás érni.