Végre eljött ez a várva várt időszak is. Megérkeztünk Londonba és már 3 hete élvezzük a külföldi élet izgalmait. Rengeteg újdonságot tapasztaltunk és, hogy őszinte legyek, még mindig azon igyekszek, hogy össze tudjam rendezni az új életem apró darabjait. Hirtelen annyi mindennel kell megküzdeni, amik otthon alapvető dolgok voltak, itt pedig csak nagy nehezen jönnek össze. Mindezek ellenére úgy gondolom, hogy ez a város tökéletes hely arra, hogy megvalósítsd az elképzeléseidet és azzá válj, aki mindig is szerettél volna. Az eleje mindennek nehéz, de ha kellően felkészül az ember mielőtt nekivág a nagy kalandnak, akkor számos kellemetlen meglepetést elkerülhet. Mielőtt elindultunk rengeteget kérdezősködtem a már kint élő vagy már hazatelepült barátoktól, és az interneten írt cikkeket is részletesen áttanulmányoztam. Az alábbi beszámolómban a saját tapasztalataimat szeretném megosztani veletek, amiket az első egy hónapban szereztem, és egy-két érdekességet, amikre mindig érdemes odafigyelni.

Vajon mi vár rám odakint?

Számomra az első legfontosabb teendő az otthon kialakítása volt. Ugyan csak egy szobát tudunk itt kibérelni (a csillagászati árak miatt), de szerettem volna ha ide is örömmel térhetek haza a fárasztó napok után. Ahogyan azt a korábbi külföldön élős cikkemben is írtam, magammal hoztam pár személyes kütyüt, amik nagy segítségemre voltak ennek az elérésében. Összességében egy egész otthonos kis szobát sikerült kialakítanunk, amit a környék szépsége és a lakók kedvessége miatt gyorsan meg is megszerettünk. 

Ennek ellenére fel szeretném hívni a mostanság kiköltözni vágyók figyelmét arra, hogy semmi képen sem olyan fogadtatásra számítsanak, mint amilyen az otthoni tisztaság volt (vagy amilyet a meghirdetett képeken látnak). Hihetetlen volt a számomra, hogy több szár ezer Ft-ért az otthoni viszonylathoz képest egy szó szerint putrinak mondható lakásban bérelhettünk csak egy darab szobát. Hozzá teszem mi a kettes zónában lakunk így legalább minden közel van hozzánk és a környék is igen szépnek, hangulatosnak mondható. Ha az ember nem akarja rögtön feladni és a másnapi géppel hazaindulni, akkor az itteni viszonyokhoz kell alkalmazkodni és kihozni belőlük a legtöbbet.  Meg kell ragadni azokat a dolgokat, amik igazán tetszenek az új környezetünkben és a kisebb hibák felett pedig el kell siklani. Ahhoz, hogy kikerüljünk pár kellemetlen szituációt, 3 dolgot tudnék a lakáskereséssel kapcsolatban tanácsolni:

1. Nagyon ritka ilyet találni, de amennyiben lehetséges inkább vaskeretes ágyas szobát válasszatok. Sajnos mi sem tudtuk megúszni, ugyan úgy ahogyan sokan mások sem az ágyi poloska kérdést. Nagyon nehéz őket véglegesen kiirtani és igen bosszantóak tudnak lenni a sok csípés miatt. A meleget és a fa bútorokat szeretik, ezért ha nem is teljesen, de valamennyivel nagyobb biztonságban érezhetjük magunkat egy vaskeretes ágyban.
2. Amennyi problémánk adódott így az elején, nagyon fontosnak tartom, hogy a főbérlő vagy az ingatlanos akivel tartjuk a kapcsolatot az normális és segítőkész legyen. Több embertől is hallottam már, hogy a tulaj feléjük sem néz, illetve ha valami elromlik nem hajlandó megcsinálni. Ha nem is tökéletes ez a lakás ahol most vagyunk, de szerencsére elmondható, hogy a főbérlő minden kérésünkre ugrik és a saját számlájára intézkedik. 
3. Nyilván nehéz eldönteni otthonról, hogy ki a megbízható és ki nem, ezért javasolom, hogy vaktában ne ugorjunk bele semmilyen jól hangzó hirdetésbe sem. Ha lakik kint ismerősötök, akkor kérjétek meg rá, hogy menjen el lecsekkolni, hogy tényleg olyan e a szoba amilyen a képen volt és beszéljen személyesen a tulajjal. Te magad is igyekezz minél több mindent megtudni a környékről és a ház többi lakójáról. Itt rengetegféle ember lakik és egy-egy városrész megoszlik a nemzetiségek között. Ahogy az első napokban utazgattunk a barátommal a központi zónákban (1-2), számos olyan környék volt amitől még a hideg is kirázott. Mindannyian különbözőek vagyunk, ezért érdemes utána járnod, hogy neked mi az elfogadott és mi a taszító. Így kint már nem fog csalódás érni.
   
   

Vajon tényleg lesz állásom?

Miután berendezkedtünk, a második legfontosabb teendőnek a munkakeresést tartottuk. Még otthon kinyomtattunk fejenként 20-20 db önéletrajzot, amiket gondosan borítékokba csomagoltunk (mint utóbb kiderült, itt a bugyis tárolás az elegánsabb forma, ezért ha lehetséges, inkább abba tedd őket). Mielőtt elkészítenéd az önéletrajzodat, járj utána az interneten, hogy mik a formai követelmények. Mivel itt nagyon figyelnek az esélyegyenlőségre, ezért például nem csatolhatsz képet, és azt sem írhatod bele, hogy honnan jöttél, hány éves vagy. Mi a vendéglátásban kerestünk első sorban állást, ezért nekiindultunk a városközpontnak és minden egyes helyre beadtuk őket, amik csak tetszettek. Nagyon meglepő volt a számomra, hogy mindenhol azt kérték, hogy e-mailben is küldjük el, mert úgy nagyobb esély van arra, hogy visszahívnak minket. Én pont az ellenkezőjét gondoltam volna. Amikor Magyarországon kerestem munkát, az 50 helyből talán ha 3-an válaszoltak vissza, a többiek szerintem el sem olvasták a pályázataimat. Itt szerencsére ez másképp van, így pár napon belül valóban sikerült számunkra megfelelő állást találnunk. A nehézségek a fizetés kézhezvételénél kezdődtek. Ugyan már 3 hete aktívan dolgoztunk, de pénzt még egyszer sem kaptunk, mert nem sikerült bankszámlát nyitnunk. Nagy szigorítások lettek ezen a téren, így több követelménynek is eleget kell tenni mielőtt szóba állnak veled. Két lehetőség közül tudsz választani:

1. Bemutatod a hivatalos NIN leveledet az útleveleddel együtt, vagy

2. saját névre szóló közüzemi számlákkal igazolod, hogy az adott angol címen laksz (úgyszintén az úti okmányaiddal együtt).

Utóbbi nagyon nehéz, hiszen legtöbb esetben csak egy szobára futja és ott a számlák mind a tulaj nevére szólnak. Jó esetben kaphatsz egy bérleti szerződést, de nekünk még azt sem fogadták el. Az NI szám beszerzése a legkönnyebb út, azonban az igen időigényes. Amennyiben tehetitek, már otthonról kérjetek magatoknak időpontot az interjúra, hogy amint kiérkeztek már a második napon mehessetek is elintézni. Természetesen ezt csak akkor tudjátok megtenni, ha megvan, hogy hol fogtok kint lakni, ugyanis be kell diktálnotok a címeteket a telefonban. Várhatóan két hét mire az interjú után kézhez kaphatjátok a hivatalos igazoló levelet, amivel lehet menni a bankba először időpontot kérni, majd pár nap múlva bankszámlát nyitni. Nekünk ezt ezen a héten sikerült megvalósítani, ami azt jelenti, hogy szűk egy hónapunkba telt. Emiatt mindenkinek azt tudom tanácsolni, hogy minél több pénzzel induljon neki az útnak, hogy biztos ami biztos alapon legyen tartalék az ilyen esetekre. Én fejenként 1500 fontot javasolnék.

Összességében teljesen más idekint lenni, mint az otthoni kényelemben. Örülök, hogy a barátommal együtt jöttünk ki, így legalább tudjuk egymást támogatni a nehezebb időkben. Tudom, hogy sokan mondhatni büszkén hangoztatják, hogy nem kell ide nyelvtudás, ki lehet jönni anélkül is, de ez nem teljesen igaz. A munkáltatók legalább egy alap szintet elvárnak tőled, hogy el tudd mondani miért jöttél és mit szeretnél. Ha pedig már felvettek, akár csak a konyhára, ott is elengedhetetlen, hogy megértsd a feladatokat. Én jelenleg barista vagyok egy hangulatos kávézóban és még középfokú nyelvvizsgám is van, de sokszor azért rontok el dolgokat, mert még így sem értem, hogy miket kérnek tőlem. Nagyon bosszantó tud lenni, hogy otthon megálltam a helyemet egy nagyobb elvárásokkal teli irodai munkában is, itt pedig 3 hét után is sorra halmozom a hibákat. 

Amit Londonban először megtanultam, az az hogy időt kell adnod magadnak. Ez egy új környezet, új emberekkel és minden másabb mint otthon. Nem szabad feladni már az elején, mert napról napra jobb lesz. És ami a legfontosabb, mindig tudatosítanod kell magadban, hogy miért is vágtál neki az útnak. Otthon valami hiányzott, elégedetlen voltál, vagy csak hajtott a kalandvágy. Mind1 mi legyen az, akárhányszor elszomorodsz, juttasd az eszedbe, hogy mi a célod ezzel az egésszel. Akiket eddig megkérdeztem idekint (magyarokat), mind azt mondták, hogy nem szeretnek itt élni. Én úgy gondolom ez hozzáállás kérdése. Tisztában kell lenned azzal, hogy miért jöttél és emellett pedig ki kell használni a becsúszó lehetőségeket is. London rengeteg mindent rejt magában. Itt tényleg az lehetsz ami csak lenni szeretnél. Közben pedig pénzt gyűjthetsz, világot láthatsz és rengeteg új emberrel ismerkedhetsz meg. Én személy szerint imádom a kultúra sokszínűségét itt és, hogy az emberek annyival megértőbbek és kedvesebbek egymással. Valahogy nem érzem, hogy egy 10 milliós városban vagyok. Inkább csak azt, hogy végre megszabadultam az otthoni nyomasztó és pesszimista légkörtől és helyette végre elkezdhettem élni a saját életemet. Tudom, hogy nem kapom meg rögtön azt amit szeretnék, és hogy addig még rengeteget kell gürcölni, de legalább már itt vagyok. És napról napra egyre jobban élvezem. :)