Lassan már egy éve élek itt kint Londonban, ami rengeteg változást hozott az életembe. Nagyon boldog vagyok, hogy anno meghoztam azt a döntést, hogy kipróbáljam a külföldi életet, aminek pedig még ennél is jobban örülök, hogy ezt a várost választottam. Minden korábbi előítéletemet megcáfolva, London annyi színt és tapasztalatot adott az életemhez, amennyit otthon soha sem kaptam volna meg. Egy új környezetben az ember saját maga is változásra kényszerül és ha elég nyitottak vagyunk az elfogadásra, akkor nagyon nagy önismeretre tehetünk szert. Az új helyzetek és a számunka teljesen idegen emberek rávilágíthatnak, hogy milyenek is vagyunk valójában, és mik azok a szokások, tulajdonságok amiken változtatnunk kellene. 

Idegen ember, független ítélet, új szemléletmód.

Amíg a saját országomban voltam, a saját családommal és barátaimmal körülvéve, egy adott, általános szemléletünk volt mindenről. Persze mindannyian különböztünk egymástól, de az átfogó egész, alapjaiban hasonló volt. Ez a légkör alakította az én személyiségemet és gondolkozásmódomat is, ami az évek alatt teljesen berögzült és megszokottá, automatikussá vált. Mivel ugyan abban a környezetben mozgunk nap mint nap és csak néha-néha ismerünk meg új embereket, ezért nagyon nehéz észrevennünk, hogy mik a rossz szokásaink, amik folyton az újrakezdéshez és a sikertelenséghez vezetnek minket. Nincs aki, vagy ami rávilágítana arra, hogy nem helyesen gondolkozunk, hiszen a barátaink és a családtagjaink hasonló véleményen vannak mint mi. Vagy ha éppen mégsem, akkor pedig úgy gondoljuk, hogy mi úgyis jobban tudjuk náluk, hogy mit hogyan kéne csinálni. Ezért nem változatunk. 

Ezzel szemben, ahogy kiköltöztem Londonba, rengeteg új emberrel ismerkedtem meg, akik felé akarva-akaratlanul de nyitnom kellett. Mivel alapjaiban szeretek új nézeteket és kultúrákat megismerni, ezért ez számomra nem jelentett gondot, viszont annál inkább nehéz volt átadnom saját magamat nekik. Kezdetben próbáltam a jó oldalamat mutatni és úrrá lenni a rossz szokásimon. Azonban ha nap mint nap együtt kell lenned valakivel az előbb vagy utóbb úgyis megismeri a rendes énedet, minden rossz szokásoddal együtt. Ezek az új emberek pedig, akik a mindennapjaid részévé váltak, nem ugyan azok, akikkel felnőttél a saját hazádban, így a nézeteik is teljesen mások, mint a tiéd. Úgy gondolom, ez a legjobb dolog, ami itt kint történhetett velem. Hiszen mi magyarok alapjaiban véve hasonlóak vagyunk, de más nemzetek más nézeteket hoznak magukkal és azáltal, hogy nyitunk az újra, mi magunk is formálódunk. Egy idegen elfogja neked mondani a valódi véleményét, minden előítélet és ismeret nélkül, ami ugyan megbánthat, de ugyanakkor rá is világíthat arra, hogy mik azok az apró dolgok, amiken változtatnod kéne. Ami miatt még mindig ugyan ott vagy, ahol már évek óta. 

A korábbi managerem nagyon jól rávilágított arra, hogy a munkatársaimmal való viselkedésem nem elegendően szakmai ahhoz, hogy csoportvezető vagy manager lehessek. Megtanította, hogy belül akármit is érzek, az az én magán véleményem, kifelé azonban nem szabad kendőzetlenül kimutatnom a dühömet. Ő úgy fogalmazott, hogy rossz a temperamentumom, amit bevallok őszintén, akkor eléggé zokon is vettem. Pár nap után, azonban elkezdtem azon gondolkozni, hogy mi van akkor, ha mégis igaza van? "Újranéztem" a korábbi munkámat és az automatikus reakciómat az egyes szituációkban és kénytelen voltam bevallani magamnak is, hogy igaza volt. Van még min javítanom. Soha sem lesz olyan, hogy mindenkit szeretni fogok a munkahelyemen és hogy minden úgy fog alakulni, ahogyan azt én szeretném. Nekem kell megtanulnom kezelni a felmerülő problémákat és elsajátítanom, hogy hogyan tudok professzionálisan viselkedni másokkal. Mindezek tudatában próbálkozok változtatni a rosszul beidegződött, automatikus viselkedésemen, de mindehhez egy teljesen idegen ember véleménye kellett, aki a saját élettapasztalatát átadva megmutatta nekem, hogy miért nem sikerült még mindig előrébb lépnem a karrieremben.

Ez nem verseny! A te dolgod csak tanulni, tanulni, tanulni.

Egy másik rossz szokásomra az új managerünk világított rá. Ebben a teljesítmény orientált világban az ember sokszor érezheti úgy, hogy folyamatos versenynek van kitéve. Emiatt mondhatni szinte csak az ellenséget látjuk a másikban és félünk megosztani a tudásunkat, hiszen mi akarunk a legjobbak lenni. Azt akarjuk érezni, hogy mi vagyunk a legalkalmasabbak az adott feladatra. Amikor elkezdtem a jelenlegi munkahelyemen dolgozni, már tudatosan úgy mentem oda, hogy egyszer manager szeretnék lenni. Igyekeztem, hogy amit csak lehet megtanuljak és toltam magamat feljebb és feljebb a ranglétrán. Ezzel talán még nem is lenne gond, azonban pár hónap után észrevettem magamon, hogy néhány kollégámban, akik ugyan úgy fejlődni szeretnének mint én, csak az ellenséget látom.  Saját magam helyett elkezdtem inkább rájuk koncentrálni, és azt figyelni, hogy ők merre és milyen ütemben haladnak. 

Pár hétbe tellett mire tudatosult benne, hogy ezzel a viselkedéssel leginkább saját magamnak ártok. Táplálom belül a rosszindulatot és ahelyett, hogy segítőkész lennék, inkább negatív véleményt alakítok ki másokban a viselkedésemmel. Tudatosítanom kellett magamban, hogy a leghasznosabb amit tehetek az a folyamatos tanulás. Nem azzal kell foglalkoznom, hogy mások mit tudnak vagy éppen mit nem. A saját tudásomat kell bővítenem az adott témában és extra energiát belefektetve a lehető legjobbat kihozni a magamból. A versenyt nem másokkal folytatom hanem a saját képességeimmel. Magamat kell nyomás alá helyezni és napról napra még jobb eredményt elérni az adott területen. Amit itt legelőször megtanultam az az, hogy tényleg minden csak gyakorlás kérdése. Adj magadnak elegendő időt, hogy ráérezz a feladatra, de figyelj arra, hogy minden nap jobb szintet érjél el. Magadhoz viszonyítva akarj jobb lenni, ne pedig másokhoz mérve a tudásodat. Ha pedig készen állsz a következő szint meglépésére, akkor a siker semmiképpen sem marad majd el.

Új környezet, új lehetőségek. 

Nem lehet mindig újrakezdeni elölről az életedet. Amikor elhagyod a komfortzónádat kénytelen leszel szembesülni önmagaddal és eldönteni, hogy változtatsz e a beidegződött rossz szokásaidon, vagy inkább figyelmen kívül hagyod őket és környezetet okolod a sikertelenségedért. Ha újra és újra megismétlődnek a múlt problémái, akkor a hiba benned van, nem pedig a körülötted élőkben. London megtanított nyitottabbnak és elfogadóbbnak lenni. Mind másokkal, mint önmagammal szemben. Tisztában kell lenned azzal, hogy ki vagy, de azzal is, hogy lehetőséged van a változtatásra is. Rengeteg különleges emberrel ismerkedtem meg ezalatt az egy év alatt és kivétel nélkül mindenki tudott nekem valami újat tanítani, ami által csak több lettem. Az itt lakók nagy része nagyon segítőkész és barátságos, ami talán abból fakad, hogy sokan bevándorlók vagyunk és rákényszerülünk, hogy nyissunk egymás felé. Ez azonban engem is arra ösztönöz, hogy levetkőzzem a korábbi zártságomat és elkezdjek kitekinteni a világba észrevéve másokat is. Nem csak leszegett fejjel haladni az utcán sietve a munkába, hanem megragadni a lehetőséget, hogy valakinek a napját jobbá tegyem, akár csak egy kedves mosollyal.

Ezek azok a dolgok, amiken változtatnom kell, de egyáltalán nem bánom. Végre közelebb kerültem önmagamhoz és most már úgy érzem elegendő önbizalmam van ahhoz, hogy kijelentsem, előbb vagy utóbb de úgyis elérem amit szeretnék és megbirkózok bármilyen feladattal. Ez az amit London nekem adott. Amiért mindig is hálás leszek. :)