Kiégtem. Egyszerűen nem találok jobb szót arra, amit most érzek. Sikerült végre minden ajándékot megvennem. Délelőtt mondhatni még nagy várakozással tekintettem az előttem álló vásárlókörútra, mostanra azonban úgy érzem, még annak sem tudok örülni, hogy az egészet sikeresen letudtam. Még sosem álltam ilyen jól karácsony előtt. Az a tipikus utolsó pillanatos vásárló vagyok. :) Nem is értem, hogy most mi tartotta bennem így a lelkesedést, hogy a hónap közepére szinte már semmi teendőm nincsen karácsonyig (leszámítva a sütést és a csomagolást). Imádom a decembert, azonban a tömeg és a frusztrált emberek sietős toporgása teljesen leszívja az energiámat. Talán mindenki így érez.. Egész évben várjuk ezt az ünnepet, ami egy kis boldogságot hoz a szürke hétköznapokba, ám amikor elérkezünk ide, már csak nyűgként tudjuk megélni. Mindenki rohan, hogy beszerezze az ajándékokat (néha még olyanoknak is, akiket a hátuk közepére sem kívánnak), neveket húzunk a munkahelyen, a barátok között, mondván hogy milyen jó móka, holott azt se tudjuk, mit vegyünk a másiknak (még egy nyűg..) és közben sütünk-főzünk, takarítunk, hogy a rokonságnak bebizonyíthassuk, hogy mi milyen tökéletes háziasszonyok vagyunk. Mindenki ezen a 3 napon akar megfelelni és szeretet adni a körülötte lévőknek.

A 25. életévet betöltve számos gondolat suhan át az ember agyán. Még fiatalok vagyunk, de már érezzük az idő múlását. Még ki szeretnénk használni a szabadságunkat, de közben már a családalapításról álmodozunk. Imádom ezt az időszakot. Az ember még keresi önmagát, hogy mit is szeretne elérni az életben, és türelmetlenül várja a fejleményeket, miközben minden percet ki szeretne élvezni. Furcsa kettősség ez…

A mai rohanó és teljesítmény orientált világban egyre nehezebb megmaradnunk a saját nemi szerepünkben, ami legtöbb esetben a kapcsolatok végéhez vezet. Mi lehet ennek az oka? Hol rontjuk el az egymás közötti kommunikációt? És ami a legfontosabb: miként őrizhetjük meg nemi identitásunkat egy kapcsolatban?

Amikor valamit igazán szeretnél, az élet megmutatja, hogy hogyan érheted el. Neked pusztán hinned kell abban, hogy amire vágysz, az megvalósulhat. Sokszor úgy gondoljuk, hogy irreális az álmunk és sajnos a magyar nemzet eléggé pesszimista, úgy hogy a környezetünktől is legtöbbször ösztönzés helyett lebeszélést kapunk. Ezeken meg kell tanulni felülemelkedni és külföldi szemmel tekinteni a világra. Nem tudom, hogy megfigyeltétek e már, hogy amint átlépitek az országhatárt (a nyugati irányra gondolok), egy sokkal nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb és vidámabb közegben találjátok magatokat. 

Ugye te is az őszinteséget gondolod a kapcsolatok alapkövének és nélkülözhetetlen elemének? Sokan már az első randikkor kihangsúlyozzák, hogy történjen bármi, ők minden esetben az őszinteséget részesítik előnyben és becsülik meg a társukban. Anélkül nem működhet egy kapcsolat. A kérdés csak az, valóban jó minden esetben őszintének lennünk? Ennek a témának egy számomra teljesen új és ismeretlen oldalát fedeztem fel egy apukámtól kapott könyvben, amit szeretnék most veletek is megosztani.

Mikor voltál utoljára hálás azért amid van? Mikor álltál meg egy pillanatra szétnézni és megköszönni a Jó Istennek, a sorsnak vagy akár önmagadnak, hogy milyen jó, hogy ennyi mindened van az életben? Úgy vettem észre, hogy az emberek többségében nagyobb az elégedetlenség, mint a hála az iránt, amit eddig elért vagy éppen csak úgy kapott az élettől. Biztosan sokan válaszoltátok kapásból erre a két kérdésre azt, hogy „ugyan mit kéne megköszönnöm? Minek kéne örülnöm és hálát adnom?” Sokszor észre sem vesszük, hogy mennyire jó dolgunk van egészen addig, amíg valami nagyon rossz nem történik velünk vagy jobb esetben csak a környezetünkben.

 Sokszor úgy érzem, hogy az emberek nagy része megragad annál a pontnál, hogy csak panaszkodik az életéről és a kudarcairól, azonban a változásért nem hajlandóak tenni. Legtöbbször egészen kis dolgokon múlik, hogy mennyire vagyunk hatékonyak és ezáltal eredményesek.  Amennyiben az eddigiekben nem úgy alakultak a dolgaid, ahogyan azt te szeretted volna, minden bizonnyal valamit rosszul csinálsz. Az alábbi bejegyzésben 6 olyan apró tanácsot olvashatsz, amit beillesztve a mindennapjaidba, biztosan sikeresebb leszel.

Érezted már úgy hogy eljött a változtatás ideje de akármibe belefogsz nem akar sikerülni? Néztél már úgy másokra, hogy azt hitted náluk többre vagy képes és mégsem tudod azt a szintet teljesíteni amit ők? Van, hogy az élet próbára tesz és folyamatosan visszalök a start mezőre. Vajon mi lehet ennek az oka? Tényleg csak ennyire lennél képes? Tényleg nem érdemelsz többet? Vagy csak gyenge vagy és több kitartás kellene a célod eléréséhez? Mikor van az a pont, amikor be kell látnunk, hogy amibe belefogtunk nem hozzánk való feladat? Hogyan tudjuk eldönteni, hogy valóban csak akaraterő kérdése e a célba jutás?

 Ahhoz, hogy a kitűzött célunkat sikerüljön megvalósítanunk, sokszor nem elég, hogy csak mi akarjuk, a környezetünknek is támogatnia kell minket benne. Korábban úgy gondoltam, hogy ez lényegtelen, boldogulok én önmagam is. Sőt, sokszor dacból már csak azért sem fogadtam el külső segítséget.  Az elutasító viselkedésemre a környezetem is hasonlóan reagált. Egy idő után már észre sem vettem a külső lehetőségeket, kizárólag magamba fordulva kerestem a megoldásokat. Szerencsére ez mára már megváltozott.

Tegnap megvettem az első Forbes magazinomat. Hogy ez miért olyan lényeges? Úgy döntöttem, hogy elég az önsajnálatból és az örökös sóvárgásból. Ideje elkezdenem élni, és megvalósítani az álmomat. Cukrászkodni szeretnék és egy saját kávézót nyitni. Mivel fogalmam sincs, hogy hogyan fogjak hozzá, ezért úgy döntöttem inspirációként beleolvasok a már befutott márkák megteremtőinek életébe, ehhez pedig tökéletesen megfelelt a magazin.