Érezted már úgy hogy eljött a változtatás ideje de akármibe belefogsz nem akar sikerülni? Néztél már úgy másokra, hogy azt hitted náluk többre vagy képes és mégsem tudod azt a szintet teljesíteni amit ők? Van, hogy az élet próbára tesz és folyamatosan visszalök a start mezőre. Vajon mi lehet ennek az oka? Tényleg csak ennyire lennél képes? Tényleg nem érdemelsz többet? Vagy csak gyenge vagy és több kitartás kellene a célod eléréséhez? Mikor van az a pont, amikor be kell látnunk, hogy amibe belefogtunk nem hozzánk való feladat? Hogyan tudjuk eldönteni, hogy valóban csak akaraterő kérdése e a célba jutás?
Ezeket a kérdéseket nagyon nehéz megválaszolni. Úgy gondolom mindenkinek éreznie kell, hogy az adott feladatot csak azért nem tudja e teljesíteni mert legbelül nem is annyira akarja vagy mert fizikailag képtelen rá. Sokszor az agyunk szüli meg a határainkat és a testünk sokkal többre lenne képes. Figyelnünk kell a jelzésekre és azok alapján „feladni” vagy kitartani a célunk mellett.
Ahhoz, hogy rájöjjünk, hogy mi az, ami hozzánk illik és mi az, amit csak magunkra akarunk erőltetni, először egy önismereti lépésre kell elszánni magunkat. Fontos, hogy időt szakítsunk arra, hogy magunkba nézzünk és feltegyük a következő kérdéseket:
Valóban ezt szeretném csinálni? Vagy csak a környezetem erőlteti rám?
A szüleink elvárásai sok esetben befolyásolják a jövőbeli döntéseinket. Nem szabad engedni, hogy ők határozzák meg, hogy milyen irányba haladjunk, vagy hogy éppen merre ne menjünk. Vannak, akiket a külföldre meneteltől tartanak vissza, vannak akiket pedig közgazdásznak és orvosnak akarnak kitaníttatni, holott ők legszívesebben cukrászok lennének. Ez a te életed, és ha engedsz a külső hatásoknak, akkor később bánni fogod, hogy elvesztegettél felesleges éveket valami olyanra, ami nem is igazán érdekel.
Van hozzá elég kreativitásom és tehetségem? Nem csak azért hajlok efelé a munka felé, mert manapság ez a trendi? Vagy, mert jól lehet vele keresni?
Fontos belátni, hogy bár nagyon csábító a ruhatervezői szakma, nem mindenki tud rajzolni. Vagy, bár igaz, hogy informatikusként sokat lehet keresni, de nem mindenki képes egész nap egy helyben ülni. Mielőtt elköteleznéd magad egy adott foglalkozás mellett, mérd fel a munkakörülményeket és képzeld bele magadat az adott feladatokba.
Nagyon fontos előre tisztázni ezeket a kérdéseket, mert az elvesztegetett napok nem jönnek már vissza és az értékes idődet/energiádat elpazarolod valami olyanra, amiben sohasem tudsz naggyá válni. Azt fogod érezni, hogy akármennyire is próbálkozol, nem sikerül fejlődést elérned és célba jutnod. Igaz, hogy a legnagyobb dolgokat kemény munka árán éri el az ember, de nagyon fontos, hogy a folytonos erőfeszítések mellett szeresd, amit csinálsz, mert csak úgy lesz elegendő kitartásod, hogy meg is valósítsd az elképzeléseidet. Ha alábbhagy a lelkesedésed vagy esetleg teljesen meg is szűnik az adott feladat iránt, akkor bele kell törődnöd, hogy az igazából nem is a te álmod volt.
"One of the hardest decision of life is whether to walk away or try even harder."
Ennyi elvesztegetett év után egy dolgot sikerült nagyon megtanulnom. Az idő halad. Nem áll meg megvárni, hogy összeszedd magad, nem áll meg amíg rájössz hogy mit is akarsz csinálni. És ami még fontosabb, ha valamit elrontasz nem fog visszapörögni, hogy újrakezdhesd. Pontosan ezért nagyon fontos, hogy szánj magadra annyi időt, hogy rájöjj mit is akarsz csinálni és ha éppen valami olyannak a közepén vagy amiről érzed, hogy nem visz előre, hagyd ott! Azonnal. Ennyi a minimum, amit megtehetsz magadért.
