Amikor valamit igazán szeretnél, az élet megmutatja, hogy hogyan érheted el. Neked pusztán hinned kell abban, hogy amire vágysz, az megvalósulhat. Sokszor úgy gondoljuk, hogy irreális az álmunk és sajnos a magyar nemzet eléggé pesszimista, úgy hogy a környezetünktől is legtöbbször ösztönzés helyett lebeszélést kapunk. Ezeken meg kell tanulni felülemelkedni és külföldi szemmel tekinteni a világra. Nem tudom, hogy megfigyeltétek e már, hogy amint átlépitek az országhatárt (a nyugati irányra gondolok), egy sokkal nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb és vidámabb közegben találjátok magatokat. 

Az én nagy álmom kijutni Amerikába. Sohasem voltam még ott, de valamiért úgy érzem, nagyon tetszene. Már-már fanatikusan rajongok mindenért, ami ezzel az országgal kapcsolatos. Legyen az étel, újság, film… bármi. Év elején elterveztem, hogy összegyűjtöm rá a pénzt és kimegyek dolgozni a párommal együtt. Amikor elmeséltem a kollégáimnak, barátaimnak és a családomnak a tervemet, szinte egytől egyig mind azt mondták, hogy Amerikába lehetetlen kijutni.

„Ugyan miért lenne az?” – kérdeztem én. „Hiszen rengeteg másik magyar is kiköltözött már. Akkor nekem miért ne sikerülne?”. Ezek voltak az első kérdéseim és a válaszokat jobban megfigyelve, mind olyan emberek szájából hangzottak el, akik még sohasem próbálták meg, soha nem indultak még el hogy beteljesítsék az álmukat. Pusztán a pesszimizmus szólt belőlük és úgy gondolom, hogy

a rossz gondolatok mögött nem a feladat lehetetlensége áll, hanem az emberek hitetlensége, rosszmájúsága.

Hiszen ha neki nincs hozzá elég bátorsága, hogy belevágjon és eddig semerre sem haladt az élete, akkor nehogy már neked elsőre sikerüljön. Gondolják ők.

Ezek ellenére én továbbra sem adtam fel a kiutazási vágyamat. Nehéz volt elfogadnom, hogy azonnal valóban nem teljesíthető be (legalábbis ha a legális utat nézzük), azonban ez nem azt jelenti, hogy le kell mondanom róla. Hiszek abban, hogy ha valamit nagyon szeretnénk, akkor az élet össze fog hozni azokkal a személyekkel, helyzetekkel, amiknek köszönhetően előbb-utóbb elérem a célomat. Szinte hihetetlen módon egyre több kint élő emberrel sodor össze az élet és egyre többet tudok arról, hogy hogyan lehetne kijutni. A magyar mentalitással szemben, a külföldiek teljesen máshogy állnak a dolgokhoz. Amikor elmeséltem a barátnőm keresztanyjának (aki Floridában lakik már több éve), hogy ki szeretnék jutni Amerikába az első mondata ez volt: „Rendben Niki, mond el pontosan, hogy mit szeretnél és megoldjuk mindenképpen, hogy kijussatok.” Pár héttel ezelőtt egy kiállításon futottam össze egy idős hölggyel, aki Kaliforniában él. Kérés nélkül megadta az email címét és a telefonszámát, hogy nyugodtan keressem, amikor csak szükségem van rá és megpróbál segíteni ő is.

Azt kell mondanom, hogy magyarként szinte már ijesztő volt ezeknek az embereknek az őszinte, nyitott közeledése. Reflexből hátrébb húzódunk és azt mondjuk, itt valami biztos, hogy nincs rendben. Annyira idegen tőlünk a pozitív hozzáállás, hogy ilyenkor teljesen meglepődünk, és valljuk be őszintén, hogy a segítő szándék mögött valami hátsó szándékot látunk. Pedig higgyétek el nem kéne. Ezek az emberek nem irigylik tőlünk a sikert. Ők azt szeretnék, ha te is csatlakoznál azok közé, akik a boldogságukkal vidámabbá teszik a környezetüket. Tisztában vannak azzal, hogy a siker kizárólag rajtad áll, és ha az odáig vezető úton segíthetnek, akkor azt örömmel meg is fogják tenni.

Nekünk is ilyennek kéne lennünk. Csak Te tehetsz arról, hogy még mindig ugyan abban a pocsolyában ácsorogsz. Tűzz ki magad elé egy célt, kerüld el a negatív embereket és élj a lehetőségekkel. Meg fogod tapasztalni, hogy mekkora örömmel jár az, amikor vadidegen emberek segítenek neked puszta kedvességből. Teljesen ismeretlenül. Add tovább te is ezt az érzést. Nevesd ki azokat akik megkérdőjeleznek és adj hálát magadban annak, hogy benned megvan az optimizmus és az akaraterő, hogy elérhesd a céljaidat. Tudom közhelyesen hangzik de..

Hinned kell benne, hogy sikerülhet. Ennyi az egész.