Kiégtem. Egyszerűen nem találok jobb szót arra, amit most érzek. Sikerült végre minden ajándékot megvennem. Délelőtt mondhatni még nagy várakozással tekintettem az előttem álló vásárlókörútra, mostanra azonban úgy érzem, még annak sem tudok örülni, hogy az egészet sikeresen letudtam. Még sosem álltam ilyen jól karácsony előtt. Az a tipikus utolsó pillanatos vásárló vagyok. :) Nem is értem, hogy most mi tartotta bennem így a lelkesedést, hogy a hónap közepére szinte már semmi teendőm nincsen karácsonyig (leszámítva a sütést és a csomagolást). Imádom a decembert, azonban a tömeg és a frusztrált emberek sietős toporgása teljesen leszívja az energiámat. Talán mindenki így érez.. Egész évben várjuk ezt az ünnepet, ami egy kis boldogságot hoz a szürke hétköznapokba, ám amikor elérkezünk ide, már csak nyűgként tudjuk megélni. Mindenki rohan, hogy beszerezze az ajándékokat (néha még olyanoknak is, akiket a hátuk közepére sem kívánnak), neveket húzunk a munkahelyen, a barátok között, mondván hogy milyen jó móka, holott azt se tudjuk, mit vegyünk a másiknak (még egy nyűg..) és közben sütünk-főzünk, takarítunk, hogy a rokonságnak bebizonyíthassuk, hogy mi milyen tökéletes háziasszonyok vagyunk. Mindenki ezen a 3 napon akar megfelelni és szeretet adni a körülötte lévőknek.

Lehet élvezni ezt az ünnepet. Meg lehet találni a készülődésben az örömöt és a lelkesedést az iránt, hogy ha máskor nem is, de az évnek ezen az egy napján együtt van a család. Mert hát ma már semmi sem történik véletlenül. Mindennek kell, hogy legyen valami oka. Még akkor is, ha a saját családunkról van szó. Ti milyen sűrűn látogatjátok meg a szüleiteket? Havonta? Kéthavonta? Mik a kibúvó okok? A sok munka és a magán teendők? Persze mindenki elfoglalt, lehet ezzel mentegetőzni.

De az igazság az, hogy sokszor nem vesszük a fáradtságot arra, hogy letisztázzuk magunkban, hogy mi az igazán fontos a számunkra.

Ha belegondolnátok abba, hogy mennyi időt pazarolunk el olyan teendőkre, amiket nem is igazán szeretünk és olyan emberekre, akiket még csak nem is kedvelünk, hamar rájönnétek, hogy sokkal fontosabb dolgokra is fordíthatnátok az értékes perceket. Úgy gondolom, hogy ma már nem a pénz az ember nélkülözhetetlen, szűkösen rendelkezésre álló eszköze, hanem az idő. Annak megfelelő használata teheti az embert igazán gazdaggá és ezáltal boldoggá. Egy sikeres üzletember könyvében olvastam egy hasonló gondolatot, ami ráébresztett arra, hogy mennyivel eredményesebb lehetne az életem, ha megfelelően használnám az időmet.

Ennek az üzletembernek az egyik jól bevált módszere az „idővásárlás”. Erre a következő példát hozta fel: Minek után ő nem szeret takarítani, felbérelt egy takarítónőt, akinek kifizeti az órabérét és ezáltal ő maga értékes időhöz jut, amit hasznosan tölthet el. Hiszen, ha neki kellene mégis megcsinálni az órákon át tartó munkát, elvenné attól a tevékenységtől az időt, amit igazán szeret és amivel haladhatna előre az életében. Így mondhatni vásárolt magának két órát.

Ebből a példából kiindulva fontosnak tartom, hogy az értékes perceinket valóban olyan tevékenységek végzésével töltsük, amik tényleg fontosak a számunkra. Ne pazaroljunk pusztán megfelelési vágyból energiát olyan dolgokra, amik nem is tesznek minket boldoggá. Ne szaunázzunk pusztán a bőrünk szépsége miatt, amikor utáljuk a meleget. Ne találkozzunk a pesszimista „barátnőnkkel” akitől a nap végére mi is lehangolódunk. Ne vásároljunk olyan embereknek ajándékot, akiket nem is kedvelünk… Egyszerűen csak adjuk önmagunkat. Hiszen amint lemondasz a jópofizós, mindenkinek megfelelni akaró énedről, elkezded majd élvezni az életet. És ezáltal elkezdesz kifelé ragyogni. Tanulj meg nem-et mondani. Ne vedd önzőségnek, ha első sorban magadra gondolsz. Hiszem mindenki más így teszi. És ez így van rendjén. Ez a te életed és a saját utadat kell járnod. Azt kell csinálnod, ami valóban boldoggá tesz.

Ilyen szempontból sokkal egyszerűbbnek és tisztábbnak tartom a férfi gondolkodást. Ők legtöbbször azt csinálják, amihez éppen kedvük van. Nem tartanak fenn áll barátságokat, pusztán azért, mert nem tudnak nem-et mondani a másiknak. Nem akarnak megfelelni mindenkinek, tisztában vannak a saját adottságaikkal és hibáikkal egyaránt. Tudják, hogy merre tartanak, és nem agyalják túl a dolgokat. Ezzel szemben mi nők sokkal inkább az érzelmi oldalról közelítjük meg a dolgokat és az állandó megfelelési kényszerünk az, ami csomó időnket elveszi a fontos dolgoktól. Ne legyen lelkiismeret furdalásod, azért mert pár órát csak magadra akarsz fordítani. Tanuld meg kiszűrni azokat a dolgokat az életedben, amik feleslegesek a számodra. Ülj le magaddal egy órára és írj egy listát arról, amiket szeretsz, és amik boldogsággal töltenek el. Emellett pedig őszintén írj egy listát arról is, amiket csak azért csinálsz, mert a környezeted elvárja tőled. Ezeket pedig szépen lassan kezd el tudatosan kitörölni az életedből. Amint eltűnnek az ál tevékenységek, sokkal kevesebb negatív hatás fog érni és így te magad is pozitív irányba fogsz változni. A boldogság pedig boldogságot vonz. :)